Kanada számára új geopolitikai lehetőségek nyílhatnak meg egy európai meghívás révén, miszerint az ország az Európai Unió első társult tagja lehetne. Az erről szóló tárgyalások fókuszában nemcsak a kereskedelmi kapcsolatok elmélyítése áll, hanem a védelempolitikai, biztonsági és technológiai együttműködés kiterjesztése is.
Az ötlet felvetése jelentős visszhangot keltett az Egyesült Államokban is, főként azért, mert a jelenlegi amerikai adminisztráció fenyegetésként érzékeli a szorosabb EU–Kanada partnerséget. A mostani javaslat stratégiai autonómiára és ellenálló képességre való törekvést tükröz, különös figyelemmel a kínai gazdasági nyomásra és az orosz geopolitikai fenyegetettségre.
Különösen érdekes kérdés, hogy hogyan tudna Kanadával együtt az Európai Unió hatékonyabban reagálni az amerikai és világgazdasági kihívásokra, illetve milyen formát ölthet a társult tagság, amikor ehhez jelenleg sem jogi, sem intézményi keret nincs lefektetve. Továbbá felmerül a kérdés, hogy mindez szükséges-e, tekintettel az eddig is létező mély gazdasági, politikai és stratégiai kapcsolatokra.
A beszélgetés során az is szóba kerül, hogy Európának szüksége van új szövetségesekre, különösen a belső politikai válságok és a populista előretörések tükrében. Kanada szerepe és jelentősége ebből a szempontból is újraértékelésre kerülhet, miközben az EU további országokkal is keresi a hasonlóan mély együttműködés lehetőségét.
