A dokumentumfilm személyes történeteken keresztül vizsgálja, miként tanulják meg az emberek a gyűlölet érzését, és hogy létezhet-e út visszafelé a gyűlölet fogságából. Az alkotó, Toby Krell saját tapasztalatai nyomán indul útnak, hogy választ találjon: vajon miért olyan elterjedt a gyűlölet napjainkban, és mi vezet odáig, hogy a gyermekekből gyűlölködő felnőttek lesznek?
A tanulmányozott esetek között szerepel Lauren története, aki Kanadában tizenévesen csatlakozott neonáci csoportokhoz, majd évekkel később megtalálta a kiutat ebből a közegből. Kiderül, miként vált a gyűlölet számára menedékké, és hogyan befolyásolta életét a szeretet, az elvesztés és az összetartozás iránti igény.
Az út Bosznia-Hercegovinába vezet, ahol a délszláv háború feldúlta közösségek látszólag összetartozó lakóit, és egymás ellen fordította őket. Adnan, a volt katona történetén keresztül mutatkozik meg, hogyan működik a gyűlölet és az előítélet háborús környezetben, illetve milyen nehézségeket jelent a megbékélés az egykori ellenségekkel.
Mexikóban Ani alakját ismerhetjük meg, aki gyermekként családon belüli erőszak áldozata lett. Az átélt trauma és a környezetben tapasztalt erőszak hosszú távon meghatározta érzelmi világát, és ő maga is nehezen tudott kilépni a gyűlölet körforgásából. A film bemutat egy innovatív terápiás programot, amelynek célja, hogy a résztvevők megtanulják feldolgozni traumáikat, megbocsátani, és újraépíteni önmagukat.
Végigkísérhetjük azt a kérdést, hogy a gyűlölet valóban tanult viselkedés-e, hogyan öröklődik át generációról generációra, és milyen eszközökkel lehet megszakítani ezt a kört. Felmerül, vajon elég-e az egyéni felismerés és a személyes döntés, vagy a változáshoz közösségi szintű támogatás és elfogadó közeg is szükséges.
