Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen meglepetésként felajánlotta Kanadának, hogy az Európai Unió első társult tagjává válhat. Ez új szintre emelné az EU és Kanada közötti kapcsolatot, de jelenleg még senki sem tudja pontosan, mit jelentene a társult tagság a gyakorlatban.
A felmerülő kérdések között szerepel, hogy vajon egy ilyen lépés tényleg csak szimbolikus közeledést jelentene, vagy egy több szintű, többrétegű Európa víziójának első lépése lehet. A társult tagság gondolata korábban is felmerült már, főleg Törökország és Ukrajna esetében, hogy megkönnyítse a csatlakozási folyamatot vagy újfajta tagsági modelleket kínáljon.
Mennyire fenntartható az EU egysége bővülés mellett, amikor a tagállamok közti egyenlőség és a politikai döntéshozatal nehézségei újra és újra vitákat szítanak? Emmanuel Macron francia elnök és német politikusok korábban a „koncentrikus körök” vagy a „mag Európa” modelljét is felvetették, ami erősen integrált belső kört és lazább külső rétegeket jelentene.
Napjainkban ismét napirendre került a többsebességes Európa lehetősége, főként az ukrán háború és a bővítés körüli elakadások miatt. Egyes országok támogatják a fokozatos, lépcsőzetes integrációt, azonban vannak, akik tartanak attól, hogy ezzel örökösen másodlagos státuszban maradnak.
Az is felmerül, hogy egy kanadai típusú társult tagság vajon mintát jelenthetne-e más országok, például az Egyesült Királyság számára, vagy inkább egyedi, eseti EU-Kanada megállapodás jöhet létre? Milyen következményekkel járhat az EU-n belüli és kívüli partnerekkel folytatott differenciált együttműködés, és lehet-e ez az út a jövő Európája felé?
