Hogyan lehet 30 évig egyedül játékokat fejleszteni, miközben megmarad a lelkesedés, és hogyan él túl egy indie fejlesztő a mai versenyben? Ebben a mélyinterjúban Jeff Vogel, az indie RPG-szcéna ikonikus alakja mesél saját útjáról: arról, hogy 1994 óta folyamatosan, megszakítás nélkül készít több tucat régi stílusú szerepjátékot, amelyek mára saját, elkötelezett közönséget gyűjtöttek maguk köré.
A beszélgetés során izgalmas kérdéseket vetnek fel: valóban okos lépés-e inkább egy kisebb, rétegjátékot választani ahelyett, hogy mindenáron kasszasikert hajszolnánk? Mit jelent ma, művészként, egy saját fejlesztői folyamatot kialakítani, és hogyan lehet egyensúlyozni a művészi elképzelések és a megélhetés között? Szó esik arról is, hogy mennyit változott valójában az indie fejlesztés világa a ’90-es évektől napjainkig, és hogy milyen stratégiai döntések segíthetnek a túlélésben.
Felmerül az önálló játékfejlesztő dilemmája: törekedjünk tökéletességre minden részletben, vagy inkább hatékonyságra, kompromisszumokkal? Vogel példáin keresztül láthatjuk, milyen fontos megismerni saját erősségeinket, és azt, hogy mikor éri meg energiát fektetni a kidolgozottságba — például a sztoriba vagy a mechanikába, míg más területeken elég a „jó és elég jó” szint is.
Végül nyitott kérdésként marad, hogy hosszú távon az szenvedélyből és belső motivációból táplálkozó, szinte kézműves módon készülő játékok képesek lehetnek-e fennmaradni a rohamosan változó piacon, szemben a trendkövetéssel vagy a kiadói támogatással. Sikerülhet-e egy indie fejlesztőnek úgy alkalmazkodni, hogy közben megőrzi sajátos hangját és művészi szabadságát?
