Izland lakói közel másfél évtizedes szünet után újra referendumot tartottak az EU-csatlakozási tárgyalások újraindításáról. A voksolást heves társadalmi megosztottság előzte meg, és a kérdés több vetülete is hangsúlyt kapott a kampányidőszakban.
Az igen oldal fő érvei között kiemelt szerep jutott a gazdasági stabilitásnak, a geopolitikai biztonságnak és annak a lehetőségnek, hogy Izland nagyobb beleszólást szerezzen az EU-döntésekbe, különösen a halászati kvóták területén. Ezzel szemben a nem oldal szerint a halászat gazdasági jelentősége, a nemzeti szuverenitás ereje, valamint a NATO védelmi rendszere önmagában is elegendő biztonságot nyújt az országnak.
Kiemelt témaként jelent meg a vidéki és városi választók közötti törésvonal, ahogy a halászathoz és agráriumhoz kötődő vidéki közösségek inkább elutasították a lehetséges EU-felügyeletet. A vita hátterében gazdasági, társadalmi, de történelmi tényezők is meghúzódnak, amelyek hosszú időn át formálták az ország viszonyát az Unióhoz.
Emellett felmerül a kérdés: vajon változhat-e Izland hozzáállása a jövőben, illetve hogyan reagál majd az EU minderre? A végkimenetelt nem, de az érdekellentéteket, regionális eltéréseket és hosszú távú dilemmákat részletesen tárgyalja az anyag.
