Miért válik néhány indie játék hirtelen világhírűvé, míg mások teljesen láthatatlanok maradnak a közönség számára? Egy fejlesztő Twitter-posztja indítja el a gondolatmenetet, amelyben keserűen azt állítja: a játéka jó, de az algoritmus egyszerűen figyelmen kívül hagyja.
Felmerül azonban a kérdés: mi is pontosan az az algoritmus, amiről mindenki beszél? Legyen szó YouTube-ról, TikTokról, Twitchről vagy Steamről, ezek az algoritmusok mind-mind más módon ajánlják ki a tartalmakat – akár játékokat is – a felhasználóknak. Egyes indie fejlesztők játékai egyetlen virális videó vagy poszt révén hihetetlen sikereket érnek el, hatalmas bevételekkel és rengeteg Steam-értékeléssel.
Mik a közös pontok a legsikeresebb indie játékokban? Az elemzett példák – Mega Bonk, Peak, Bolantro, Repo – alapján úgy tűnik, hogy a legnépszerűbbek vagy rendkívül szórakoztatóak nézni (és így könnyen virálisak lesznek), vagy pedig co-op pillanatokra építenek, amelyek könnyedén mémesednek a közösségi médiában.
Mégis, a sikert gyakran egy véletlenszerű algoritmikus impulzus, vagy éppen a szerencse mozgatja. Kifejezetten érdekes felvetés, hogy vajon követhető-e bármilyen „titkos szabály”, vagy csak a véletlenen múlik, melyik játék válik mémmé és kasszasikerré.
Végül a nézők betekintést kapnak a Castlemancer című indie játék egyedi koncepciójába: miként lehet a pakliépítő kártyákat szó szerint a játéktérbe dobni, és ezzel friss játékmenetet teremteni. A kérdés továbbra is fennáll: elég lehet-e egy jó ötlet, vagy továbbra is az algoritmus szerencséjén múlik a siker?
