Különböző emberek életében a szerelem gyakran fizikailag is érzékelhető, legyen szó összeszorult gyomorról vagy a szívben érzett bizsergésről. Tudományos kutatások is igazolták, hogy az érzelmek és a test összefüggése nem pusztán költői túlzás. Az elmúlt években több tanulmány is vizsgálta, pontosan mely testrészekhez és agyterületekhez köthetők a szeretet érzései – sőt, évszázadokkal ezelőtti írásos emlékek is tanúskodnak arról, hogy már az ókori kultúrák is azonosították ezeket a mintázatokat.
Az egyik friss kutatás például az ókori Mezopotámiában, a mai Irak területén talált szövegek elemzése alapján meglepő és néha mulatságos összefüggéseket tárt fel: a szerelmet és a vágyat például a májhoz, az hónaljhoz vagy a bokához kötötték. Más vizsgálatok mai emberek testtérképeire támaszkodtak, ahol a szeretetet leginkább a fejen és törzsön érzik, de a legintenzívebb formái szinte az egész testre kiterjednek.
A szeretet nem egy egységes érzés: másként jelenik meg, ha a család, a barátok, egy kisállat vagy éppen a természet iránt érzünk szeretetet. A modern neurológiai vizsgálatok még az agyi mintázatokban is kimutattak különbséget aszerint, hogy ki, vagy mi iránt érzünk szeretetet. Például a háziállatok iránt érzett vonzalom eltér a barátok vagy idegenek iránti érzelmektől, az agyban aktivitást mutató területeket illetően is.
Nem csupán egyénen belül jelenik meg a szeretet: kutatók ma már az ismeretlenek közötti első találkozásokat és a hosszabb ideje együtt élő párok között létrejövő úgynevezett szinkronitást is vizsgálják. A testek akár fiziológiai szinten is képesek egymásra hangolódni, például a légzésben, mozdulatokban vagy verejtékezésben, amikor valódi kapcsolódás alakul ki két ember között.
Felmerül a kérdés, vajon tényleg létezik-e a szerelemnek egy pontos helye a testben vagy az agyban, vagy sokkal inkább egy egész rendszert, hálózatot alkot magunkban és a kapcsolatainkban? A modern tudomány mindezt összetett módon, több szinten vizsgálja, érdekes, új kérdéseket vetve fel emberi kapcsolatainkról.
