2014 októberében az Oregon State University tudományos csapata a Csendes-óceán nyugati részén, a világ legmélyebb pontjáról, a Mariana-árok mélyéről rögzített egy rejtélyes hangot.
A legmodernebb víz alatti drónokat használva, a Challenger Deep sötét és rideg mélységeit vizsgálták, ahol a nyomás szinte elképzelhetetlen, és kevesebb ember járt, mint a Hold felszínén. A felvétel egy addig ismeretlen, zavarba ejtő akusztikus jelet örökített meg, amelyhez hasonlót a kutatók korábban nem hallottak.
A szakértők elemezték a hangot, próbálva kideríteni, hogy geológiai esemény, például földrengés vagy vulkáni tevékenység okozhatta-e, ám a hang frekvenciái és lefolyása ezt kizárta. A lehetséges emberi eredet – például katonai eszközök vagy drónok működése – is felmerült, tekintettel a közelben található USA haditengerészeti bázisra és az egyre intenzívebb technológiai versenyre a térségben.
Bár a hangban felfedezhető volt valami mesterségeshez hasonló, rendszerességének hiánya kétségeket ébresztett. Egyes tudósok szerint bonyolult és változatos szerkezete akár tengeri emlősök, köztük bálnák hangjaira is emlékeztethet. Létezik néhány eltérő, „fémes csengésű” bálna hívóhang is, de pontos egyezést egyik ismert faj hangja sem mutatott.
Felmerül a kérdés: valóban ismerünk mindent a Föld óceánjainak élővilágáról? Vajon ebben az elképesztően mély, sötét és ismeretlen környezetben rejtőzhetnek olyan élőlények, amelyekről még soha nem szereztünk tudomást?
