A roguelike műfaj az elmúlt évtized során hatalmas átalakuláson ment keresztül. Egykor szűk rétegműfaj volt, mára azonban az indie játékok egyik legnépszerűbb stílusává vált. A videó azt vizsgálja, hogyan alakult át a roguelike jelentése, mi okozta a puristák és újító fejlesztők közötti műfaji vitákat, és miben különböznek a régimódi roguelike-ok a mai formáiktól.
Az alkotók számos szokatlan témájú és játékmenetű roguelike-ot mutatnak be – ezek között van például a Mario 64 ROM-hackje, ahol a mozgás kártyákkal működik, vagy a Splatoon 3: Side Order DLC-je, amely a lövöldözős játékot alakítja procedurálisan generált, célorientált pályákká. Felvetődik a kérdés: hol húzható meg a határ a klasszikus és ‘lite’ roguelike-ok között?
A további különleges roguelite-okat is bemutatják: ilyen a munkahelyi szatírát kiforgató Going Under, a Peggle mechanikáira épülő Peglin, a jégkorongos Tape to Tape, vagy akár a szavakat keresgélős Word Play. Kiderül, hogy maga a roguelike struktúra bármilyen játékkontextusba átültethető, legyen az ügyességi, stratégiai, matematikai vagy éppen szójáték.
A videó nem ad végső választ arra, hogy mit hívjunk roguelike-nak, inkább arra ösztönöz, hogy fedezzük fel az új ötletekre nyitott, műfajokat összemosó irányzatokat. Több példán keresztül láthatjuk, hogyan gazdagítják az eredetileg szigorú műfaji kereteket a kreatív fejlesztői megközelítések és az egyedi szabályrendszerek.
