Képzeld el, hogy egy videojáték annyira hatással volt rád, hogy azt kívánnád, újra átélhesd az első alkalmat. Ez a videó annak a vágynak jár utána, hogy elfelejtsük kedvenc játékainkat, hogy ismét „vak” élményként játszhassuk újra őket. Milyen erős érzelmi kötődésünk lehet egy történethez, karakterekhez vagy akár egy dallamhoz, amely évekkel később is könnyeket csal a szemünkbe?
Felvetődik a kérdés: lehetséges-e tudatosan kitörölni játékélményeinket, vagy legalább annyira elhalványítani őket, hogy új élményként hassanak? A videó pszichológiai kutatásokra és emlékezetelméletekre alapozva vizsgálja, hogyan befolyásolja a játszott időszak hossza, a játék komplexitása és a tudatos „pihentetés” az emlékek megőrzését és felejtését. Érdekes betekintést nyújt abba is, miért tartunk meg bizonyos részleteket egy játékból, míg mások elhalványulnak, és milyen tényezők lassítják vagy gyorsítják az emlékezet halványulását.
Egy konkrét stratégia is előtérbe kerül: vajon azzal, ha tudatosan kerüljük korábbi kedvencünkkel kapcsolatos minden tartalmat – zenét, képeket, fanartot vagy közösségi fórumokat –, elérhetjük-e, hogy idővel újra elveszettnek érezzük magunkat a játék világában? De az is kérdés, hogy ez mennyire reális cél, illetve meddig tart a felejtés folyamata, különösen az érzelmileg jelentős pillanatok vagy összetett játékok esetén.
