Két műsorvezető, Joe és Devon beszélgetése során az empátia szerepét járják körül a videojátékokban. Humorral fűszerezett társalgásukban felvetik: vajon hogyan képesek a játékok érzéseket közvetíteni a játékosoknak, illetve miért kötődnek egyes emberek erősebben a fiktív karakterekhez, mint mások.
A diskurzus során érzékletes példákkal, mint például a Tetris vagy a Getting Over It játékok megemlítésével világítják meg, hogy a játékmechanikák szándékosan képesek érzelmi reakciókat kiváltani: frusztrációt, örömet vagy épp elégedettséget. Megkülönböztetik az empátiát és a szimpátiát, hangsúlyozva, hogy a valódi érzelmi bevonódás túlmutat a karakterek megfigyelésén, és maga a médium ad lehetőséget a mélyebb megélésre.
Az is szóba kerül, hogy a filmes és irodalmi médiumokhoz képest miért működnek másképp a játékok érzelmi kommunikációban, és hogyan lehet a játékmenet (interaktivitás) segítségével több réteget megmutatni a játékosok számára. A beszélgetés továbbá olyan kérdéseket vet fel, mint például: mikor működik a játékmechanika érzelmek közvetítésében, és milyen típusú játékok képesek valódi empatikus élményt kínálni.
