Sokan ismerik azt az érzést, amikor egy videojátékban elérkezünk egy elágazáshoz, és bár egyértelmű, merre vezet az út előre, mégis kísértést érzünk, hogy minden sarkot, zugot, ládát, eldugott helyet átvizsgáljunk – csak a biztonság kedvéért, hogy semmiről se maradjunk le. Ennek a szinte kényszeres viselkedésnek, illetve a mögötte húzódó maximalizmusnak jár utána a videó.
Felmerül a kérdés, hogyan befolyásolja a játékosok mentális terhét az, hogy folyton félnek tartalmakról, mellékágakról, titkos fegyverekről vagy kihagyható befejezésekről lemaradni. A készítő saját példákat is hoz arra, hogy milyen élmények erősíthetik meg a játékosokat ebben a szokásban, és miként kúszik át ez az úgynevezett HAB (Hallway Ankle Breaker) a mindennapi játékélményekbe.
Összeveti más médiumokkal – mint a könyvek és filmek –, ahol a néző vagy olvasó nem találkozik opcionális tartalmakkal, majd rávilágít, hogy a videojátékok ebből a szempontból mennyiben egyediek: gyakran jutalmazzák vagy büntetik a felfedezést, s ez erősíti a tartalmi FOMO-t (Fear of Missing Out) és a tökéletes játékra való törekvést.
Pszichológiai kutatásokat és viselkedésterápiás technikákat is bemutat, amelyek segíthetnek abban, hogy a játékosok elengedjék ezt az állandó optimalizálási igényt, és nagyobb örömmel, kevesebb szorongással játszhassanak. Felvetődnek kérdések arról is, hogyan tudják a fejlesztők és maguk a játékosok erősíteni a kölcsönös bizalmat: miért nehéz elhinni, hogy nem maradunk le semmiről, és hogyan lehet ezt a szorítást oldani?
