Képzeld el, hogy egy teherhajón utazol az űr peremén, amikor furcsa, kellemetlen érzések és váratlan, irracionális változások bukkannak fel. Helyszínek összeolvadnak, a zene váratlanul megváltozik, és minden lépéseddel egyre inkább elveszted a biztos fogódzót a valóságban. Ezek a videojátékokban visszatérő, gyakran szürreális élmények nem csak a horror műfaj sajátjai, hanem sokszor más médiumokban – filmekben, animációkban, sorozatokban – is megjelennek.
A videó alaposan bemutatja, hogyan tudják ezek a pszichológiai és vizuális törések kizökkenteni a játékost vagy a nézőt, térben és időben összezavarva őket, akár egy álomban vagy hallucinációban. Vajon miért működnek ezek a trükkök ilyen hatásosan? Hogyan lehet eltérő médiumokban – például videojátékokban vagy mozifilmekben – különböző eszközökkel elérni ugyanezt az érzést?
Az alkotó példákon keresztül mutatja be, hogyan fokozható a feszültség a hangeffektusok szokatlanságával, a környezet szabálytalanságaival vagy amikor a bizalmat megtörik: a néző vagy a játékos többé nem biztos abban, hogy amit lát, az valóság. Milyen tanulságokat vonhatunk le ezekből a jelenetekből, hogyan tágíthatják a történetmesélés lehetőségeit egy jól időzített álom- vagy hallucinációs jelenettel?
