Az utóbbi hónapokban látványosan felerősödtek a hidrogénmeghajtásról szóló sajtóhírek. Számos neves gyártó, köztük a JCB, a Volvo, a Mercedes-Benz és a Toyota jelentett be új hidrogénüzemű járműveket, illetve közös fejlesztési projekteket, amelyekkel Európa teher- és építőipari járműpiacát célozzák meg.
Az ipari szereplők aktivitása azonban látszólag éles kontrasztban áll a valós piaci kereslettel: az egész kontinensen alig néhány tucat hidrogénes jármű talált gazdára, miközben az akkumulátoros elektromos modellek dinamikus térnyerést mutatnak a buszok és teherautók körében. Milyen okok állnak a hidrogén elfogadottságának lassúsága mögött, és vajon mennyire állnak reális alapokon az ipari és kormányzati lelkesedés?
A hidrogéntechnológia műszaki és gazdasági akadályai közül kiemelkednek az energiahatékonysági veszteségek: az előállítástól kezdve a tároláson és szállításon át a végső felhasználásig sok energia vész el. A hidrogén szökékenysége, infrastrukturális problémák és a rejtett környezeti hatások, például az indirekt üvegházhatás is komoly aggályokat vetnek fel.
Az állami támogatással kiépülő infrastruktúra, valamint az ipari status quo megőrzéséért folytatott marketingtevékenység egyaránt hozzájárul, hogy a hidrogén továbbra is napirenden maradjon. Ugyanakkor felmerül a kérdés: vajon a jelentős ráfordítások arányban állnak-e az elérhető előnyökkel, és szükség van-e ekkora hangsúlyra a hidrogénalapú közlekedésben?
