A videó azokról a kivételes pillanatokról szól, amikor egy hibákkal teli videojátékban váratlanul hibátlan, emlékezetes élménnyel találkozunk. A szerző a nosztalgia és az emlékek szubjektivitása révén személyes élményekkel vezeti fel a témát, elgondolkodtatva nézőit: mi az, ami miatt egy játékban egyetlen jelenet ki tud emelkedni az összkép középszerűségéből?
Különféle játékokat idéz fel, ahol ezek a tökéletes szekvenciák megtalálhatók – legyen szó például a Silent Hill: The Short Message lakásos jelenetéről, a NieR Replicant drámai nyitójelenetéről vagy a Ghost of Tsushima katartikus harci részéről. A videó azt kutatja, hogyan tud egy-egy apró dizájndöntés, például a kameramagasság megváltoztatása vagy a zene és pályatervezés összhangja, mély érzelmi hatást kiváltani a játékosból.
Felhívja a figyelmet arra is, hogy sokszor a tömegek által kritizált, akár félresikerültnek tartott játékokban találhatók ezek a rejtett értékek. A szerző egyúttal kérdéseket vet fel: vajon érdemes-e több esélyt adni egy-egy közepesnek tűnő játéknak? Lehetnek-e ezekben igazi mesterművek elrejtve, amelyekről a felületes vélemények vagy első benyomások alapján lemaradnánk?
