A videó egy személyes élményen keresztül vizsgálja, milyen érzés eggyé válni testként egy videojátékos repülőgéppel. Az instant, intuitív gombnyomások mögött rejlő absztrakció és az ember-gép közötti határ elmosódása alkotják a fő gondolati tengelyt. A szerző saját fejlődésén vezeti végig a nézőt, ahogy a kezdeti ügyetlenségtől eljut egyfajta légi profizmusig: a harmadik személyű kameranézettől a maximális beleélést kínáló VR-rel és HOTAS vezérlőkkel való repülésig.
Eközben megjelenik az Ace Combat sorozat története és világa, amelyben a vadászgépek a narratíva, a politika és a metaforák középpontjába kerülnek. Külön kiemeli, hogy a sorozatban a pilóták csak csendes, funkcionális kódnevek — nem emberek, hanem a repülés és a tökéletesség megtestesítői.
A videó kitér egy sci-fi novella – Isabel Fall „I Sexually Identify as an Attack Helicopter” – gondolataira is: milyen lenne, ha a nemi identitás manipulációjának lehetőségeit a hadsereg használhatná ki. Itt a masinává válás és a gender mint taktikai eszköz összefonódnak – miközben az emberi és gépi minőségek közötti határvonal problémája merül fel újra.
A repülés szabadsága mellett a játékmenet korlátai, a manőverezési nehézségek, a vizuális csalódások – mind olyan témák, amelyek végig vezérfonalat adnak, egyben felteszik a kérdést: lehetünk-e valaha valóban tökéletes géppé egy videojáték világában, és milyen árat fizetünk ezért az élményért?
