A film középpontjában Elizabeth Holmes áll, és életét, valamint a rá adott társadalmi reakciókat próbálja feltérképezni Nathan Fielder dokumentumfilmje. A rendező nemcsak Holmes tetteinek tényszerű feltárására fókuszál, hanem arra is, hogyan érzékeljük és ítéljük meg személyiségét, motivációit és kommunikációját.
Külön figyelemre méltó, hogy a film az igazság, a hazugság és a manipuláció kérdését boncolgatja, gyakran elbizonytalanítva nézőjét abban, mi a valóság és mi a megkonstruált látszat. Különösen érdekessé teszi a produkciót, hogy maga Nathan Fielder is híres a valóság és a fikció határának elmosásáról.
A narratíva nagy része Holmes és Fielder interakcióira épül, ahol a humor és a feszültség szokatlan elegyét tapasztalhatjuk. A történet második felében egy új karakter érkezése teljesen váratlan irányba tereli a cselekményt, további kérdéseket vetve fel az őszinteség és a manipuláció témájában.
A háromórás hossz miatt a tempó néhol lassúvá válik, és próbára teheti a nézőt a folyamatos bizonytalanság: vajon kit ismerünk meg igazán a film során? A produkció nem ad egyértelmű válaszokat, inkább arra ösztönöz, hogy saját nézőpontunkból értelmezzük a látottakat: ki manipulál kit, mennyire lehet bízni egy vallomásban, és mit jelent önmagában a hitelesség?
