Egy rendhagyó dokumentumfilm kerül terítékre, amelyben Nathan Fielder és társrendezője, Lance Oppenheim meghívást kapnak abba a házba, ahol Elizabeth Holmes, az elhíresült és megbukott Theranos-alapító, párjával, Billy Evansszel töltötte utolsó szabad hónapjait. A film középpontjában egy várakozással teli visszaszámlálás áll: napokkal Holmes börtönbe vonulása előtt, bensőséges, szinte a nézőket „légy a falon” pozícióba helyező pillanatokban ismerkedhetünk meg a szereplőkkel.
A műfaj sajátossága, hogy szorosan elmosódnak az oknyomozó újságírás és a szatirikus, komédiára hajló megközelítés határai. Felmerül a kérdés: vajon ilyen alternatív, ‘kvázi’-újságírói módszerekkel fel lehet tárni olyasmit, amit a hagyományos média nem tudna? Az is lényeges réteg, hogy mennyire valóság az, amit ezekben a formabontó dokumentumokban látunk, és mit jelent pontosan ebben a közegben a hitelesség.
Nathan Fielder sajátos, csendeket és kényelmetlen szituációkat használó interjútechnikái révén egyedi hangvételt jelenít meg. Az elhangzó gondolatok között vissza-visszatér a kérdés, hogy vajon ezek a médiumok – vicc, provokáció, a média edzett influencerségének feltörése – miként alakítják át a hír- és tényközlés kultúráját.
Különösen izgalmas kérdés a ‘furcsa’ viselkedés dokumentálása és kiemelése: hol húzható meg a határ az ártalmatlan emberközelség, irónia, illetve gúny és kegyetlenség között? A beszélgetésben felvillannak a kortárs popkultúra, újságírás és közösségi média konfliktusai, valamint a nők és férfiak eltérő megítélése a komikum és a zsenialitás területén.
