Két jogász részletesen elemzi egy egyetemi szexuális zaklatási ügy bonyolult részleteit, amelyben Jane Doe néven hivatkozott felperes állít szexuális erőszakot. A beszélgetés középpontjában a beleegyezés jogi értelmezése és a bizonyítékul szolgáló szöveges üzenetek állnak.
Felmerülnek vitás pontok arról, hogy az egyetemi fegyelmi eljárás, illetve a Title IX (kilencedik cikkely) szabályozása mennyiben tekinthető pártatlannak, illetve milyen lényegi különbségek vannak a büntetőjogi és az egyetemi eljárások bizonyítási követelményei között. Sokat vitatkoznak arról, hogy a beleegyezés explicit kimondása nélkül, csupán hallgatólagos magatartással — például hallgatással vagy ellenállás hiányával — lehet-e jogilag érvényes beleegyezésről beszélni.
A szereplők idéznek az ügyről folytatott szöveges üzenetekből, amelyek időben közelebbi az eseményhez. Ezek az üzenetek önmagukban is számos értelmezési lehetőséget kínálnak, mivel a felperes kezdetben nem beszél jogellenes cselekményről, később azonban radikálisan megváltoztatja álláspontját. Érdekességként hangsúlyozzák a társadalmi reakciókat: hogyan befolyásolja a média, a közösségi hálózatok és az egyetemi közösség az ügy megítélését, illetve milyen dilemmát okoz az online nyilvánosság kontrollálhatatlansága az ilyen ügyekben.
Az ügy számtalan kérdést vet fel az emlékezet szerepéről: mi történik, ha egy trauma utólag más fényben jelenik meg az áldozat számára, illetve mennyiben tekinthetők hitelesnek az elsődleges – eseményhez közeli – reakciók vagy üzenetek.
