Clair Obscur: Expedition 33 egy rendkívül kreatív világba invitálja a játékosokat, ahol a gravitációt és az időt figyelmen kívül hagyó, lebegő tárgyak teremtik meg a különleges hangulatot. Az alkotás művészeti stílusa, amely a La Belle Époque korszak és az art deco, illetve art nouveau találkozása, élénk és sokoldalú vizuális élményt nyújt. Ez a kontraszt a történet szintjén is visszaköszön, és a játék folyamatosan felteszi a kérdést: vajon a valóság vagy a fantázia jelent többet?
Az Expedition 33 útja során egy generációkon átívelő közösségi törekvés bontakozik ki. A szereplők, élükön Gustave és Maelle, önfeláldozó módon próbálják megállítani a misztikus Paintresst, aki minden évben új áldozatokat választ. A karakterek emberien viselkednek, hibáznak, és saját ellentmondásaikkal küzdenek – ezáltal a történet mélyebb rétegei is megnyílnak, például a „mindannyian szüleinkké válunk” motívum vagy az, hogy cselekedeteink gyakran mások sorsát is befolyásolják.
A játékmenet folyamatosan reflektál a művészeti stílusok közötti kontrasztokra: az akciójelenetek dinamikus kameramozgást, változatos vizuális effektusokat és szokatlan csatajeleneteket kínálnak. A történet során végig ott vibrál a kérdés, hogy mi ad értelmet egy közösség áldozatainak, hogyan hatnak ránk az elődök, és vajon egy elképzelt világ lényei is megérdemlik-e, hogy tovább éljenek.
Az alkotók bátran vállalják elődjeik hatását; olyan címek inspirálták őket, mint a Persona, Xenoblade Chronicles, Final Fantasy vagy éppen a Dishonored. Ezeknek a hatásoknak a tudatos elismerése is fontos témává válik, különösen a generációs történetszövésben. Az egész kaland alatt ott lappang egy mélyebb, személyes kérdés: képes lehetsz-e fantázia és valóság között dönteni, amikor mindkettőhöz kötődsz? És ha igen, vajon milyen árat kell ezért fizetni?
