Nayib Bukele, El Salvador elnöke, példátlan népszerűségre tett szert Latin-Amerikában, annak ellenére, hogy önmagát diktátorként határozza meg, és jelentős hatalmat összpontosított a kezében. Eredményei között szerepel, hogy jelentős mértékben csökkentette El Salvador világszinten hírhedt gyilkossági rátáját. Ez azonban azzal járt, hogy az ország felnőtt lakosságának 2%-át börtönbe záratta, jelentős részben névtelen bejelentések alapján, a jogállamiság alapelveinek figyelmen kívül hagyásával.
Felmerül az izgalmas kérdés: vajon más latin-amerikai országoknak is követniük kellene ezt a kemény fellépést a bűnbandák ellen? A szakértők arra világítanak rá, hogy El Salvador helyzete egyedi, hiszen ott az extorciós bandák uralták a mindennapokat, míg például a kokainkereskedelem teljesen más logikával működik. Megvizsgálják, hogy más országokban az ilyen típusú keménység mennyire lenne eredményes, illetve hogy milyen társadalmi és politikai következményekkel járna.
A vita során szóba kerül a demokrácia leépülése, a félelem egyensúlyának átrendeződése, valamint annak a veszélye, hogy ilyen modellek exportálása alááshatja más országok jogállami rendszerét. Megjelenik az a gondolat is, hogy a drogbiznisz elleni katonai műveletek, például Kolumbiában, több kárt okoznak, mint hasznot, és lényegében csak a piaci árak, illetve a bandák befolyása változik tőlük.
További kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a radikális rendfenntartó intézkedések valóban fenntarthatóak-e, vagy végső soron másképp kellene küzdeni a szervezett bűnözés ellen. Érdekes felvetés, hogy a bonyolult problémára egyszerű katonai válaszok helyett inkább komplex, gazdasági és társadalmi eszközöket érdemes alkalmazni.
