Egy lenyűgöző beszélgetés keretében a tudatosság rejtett természetét vizsgálják, különös tekintettel azokra a páciensekre, akikről korábban azt hitték, hogy teljesen tudattalanok. Felvázolják, hogyan vált forradalmivá a tudatosság mérésének módszertana, lehetővé téve annak felismerését, ha valaki bezárva, szinte minden mozgás vagy kommunikáció nélkül mégis teljesen éber marad.
Az interjúban bemutatják Adrien Owen professzor munkásságát, aki agyi képalkotó eljárásokkal — például MRI-vel — képes megkülönböztetni a különböző tudatállapotokat, mint a kóma, a vegetatív állapot vagy a locked-in szindróma. Különlegesen érdekes az a kérdés, hogy mennyire tekinthetők személynek azok, akik nem képesek önkéntes mozgásra, viszont belül teljesen ébren vannak.
További témák közt szóba kerül a tudatosság definíciója, annak mérhetősége és az etikai kérdések, amelyek felmerülnek, ha kiderül, hogy valaki tudatosabb a feltételezettnél. Előkerülnek konkrét páciensek példái is, akik részletesen vissza tudtak emlékezni látszólag teljesen eszméletlen periódusaik történéseire.
A beszélgetés során új kommunikációs technikákat is bemutatnak, amelyek révén minimális fizikai válaszlehetőségek nélkül is képesek lehetünk információt szerezni a belső tudatosságról, sőt, ezek akár jövőbeli, gépi interfészek alapjait is képezhetik.
Érdekfeszítő kérdések vetődnek fel: például mennyire megbízhatóak ezek a módszerek, létezhetnek-e tudatos, de válaszolni képtelen emberek a „szürke zónában”, illetve hol húzódnak a határok etikai és diagnosztikai szempontból. Ráadásul átfogó diskurzus indul el arról is, hogy egyáltalán létezhet-e objektív tudományos megközelítés a tudatosságról – vagy minden csupán elméleti spekuláció marad?
