Egyre népszerűbbek a fiatal rendezők, akik a YouTube-on szerezték első tapasztalataikat, és ma már egész estés filmekkel hódítanak a mozikban. Cain Parsons is ebbe a hullámba illeszkedik, hiszen az őt népszerűvé tevő Back Rooms videósorozat után most mozifilmes debütálásával hívja fel magára a figyelmet. A film egy olyan rémisztő világot mutat be, ahol elhagyatott, végtelen folyosók és steril terek várják azokat, akik átlépnek a valóság határán.
A Back Rooms a ‘creepy pasta’ internetes jelenségekből és az üres, úgynevezett liminális terek hangulatából merít. A főhős, Clark, egy bútorbolt tulajdonosa, aki véletlenül felfedezi a furcsa dimenziót – az ő személyes traumái és a pszichológusa, Mary beavatkozása új impulzusokat ad a történet emberi oldalának.
Külön érdekesség, hogy a film a kilencvenes évek hangulatát idézi a vegyes formátumú, szemcsés felvételekkel, ezzel is erősítve a bizonytalanságot és a félelmet bennünk. A produkció az atmoszférára és feszültségre épít, nem a megszokott ijesztgetésekre, kihasználva a liminális terek által teremtett nyugtalanító érzést.
A mozi nemcsak a horror eszközeivel játszik, hanem a karakterek múltját és lelki töltetét is bemutatja – szokatlan módon fontos szerepet kapnak a szereplők, nem csupán üres figurák a történet szolgálatában. A film megosztó lehet, mert nem mindent magyaráz meg, meghagyva a nézőnek a saját értelmezés lehetőségét, így több kérdést vet fel, mint amennyit egyértelműen megválaszol.
