A videó elgondolkodtató utazásra hív a videojátékokban megjelenő nosztalgia érzésének különös jelenségén keresztül, amelyet anemoia-nak is neveznek — vagyis nosztalgia olyan játékok iránt, amelyeket sosem játszottunk. A bevezetés a Lunacid nevű játékon keresztül mutatja be, miként kapcsolódhatunk érzelmileg ismeretlen, mégis furcsán ismerős világokhoz.
Feltárásra kerül, hogyan építik fel a játékfejlesztők és művészek az atmoszférát – színek, hangulat, zene és vizuális elemek révén –, amelyek által a játékterek sokkal mélyebb hatást gyakorolnak ránk. Azt a kérdést is feszegeti, hogy memóriánk mennyire hajlamos hamis emlékeket generálni egyes közös élmények, vizuális motívumok vagy gyermekkori benyomások alapján.
Felmerül, mi okozza az anemoia érzését, és miért érezzük úgy, hogy valami egyszerre teljesen új és mégis valahonnan ismerős. Különböző példákon keresztül — például Lunacid, ENA: Dream BBQ, Signalis, Sea of Stars, Animal Well — bemutatja, hogyan keverednek a műfaji és stilisztikai hatások, és miként ébredhetnek bennünk olyan emlékfoszlányok, amelyeket önmagukban sosem éltünk át, de mintha álmunkban már találkoztunk volna velük.
Végül a videó a memória és az emlékezet pszichológiai mechanizmusaira tér ki, kiemelve, mennyire építjük folyamatosan át emlékeinket, miért érezhetjük néha úgy, hogy „hazatérünk” egy olyan játékba, amit igazából sosem próbáltunk. Feszegeti azt is, hogy a nosztalgia és az inspiráció miként alkothatnak újszerű, mégis ismerős művészeti produktumokat.
