Az 1976-ban hatalomra került argentin katonai junta szisztematikus eltűnéseket szervezett: embereket hurcoltak el az éjszaka közepén, családtagok maradtak információ nélkül szeretteikről. Szemtanúk és túlélők, köztük újságírók és az áldozatok családjai, segítenek feltárni, milyen félelemmel teli hangulat uralkodott ebben az időben.
Az eltűntek anyái, az úgynevezett „Mayo téri anyák” mindennap tüntettek a főváros központjában, hogy felhívják a világ figyelmét a katonai rezsim brutalitására. Szembe kellett nézniük a rezsim pszichológiai háborújával – a gyermekek elrablásával és átnevelésével –, amelynek célja az volt, hogy elvágják a következő generációt szüleik értékeitől.
Az országot megrázó diktatúra összeomlása után a társadalom újabb kihívás elé nézett: hogyan lehet felelősségre vonni a bűnösöket egy olyan időszakban, amikor amnesztiák és elnöki kegyelmek biztosítottak büntetlenséget? A generációk közötti örökségről és a történelmi igazságtételről szóló kérdések tovább élnek Argentínában.
