A
A
  • Angol
  • Magyar
  • 24 perc

Amikor a 2D-ből 3D lett: A korai Prince of Persia bukása és tanulságai

A videó azt vizsgálja, milyen problémák és kudarcok kísérték a hagyományos 2D-s játékok első 3D-s adaptációit, különös tekintettel a Prince of Persia 3D példájára.

A videó bemutatja, milyen kihívásokkal és hibákkal járt a 2D-s játékok 3D-be történő átültetése a videojátékipar korai időszakában. Különös hangsúlyt helyez a Prince of Persia 3D játék elemzésére, amely példaként szolgál arra, milyen problémákat okozott egy sikeres 2D-s játék harmadik dimenzióba való átültetése.

A narrátor feleleveníti, hogyan volt a 90-es években vadnyugat-jellegű a 3D-s játékfejlesztés, amikor mindenki tapogatózott a fejlesztési lehetőségek között. Szó esik arról, miben tér el a Prince of Persia 3D játékmenete és irányítása a korábbi részekhez képest, és hogy miképpen okozott csalódást a rajongók körében.

A videó részleteiben kitér a harcrendszer hiányosságaira, az átültetett, de funkciójukat vesztett mechanikákra és a játékos élménnyel kapcsolatos visszásságokra is. Felmerül, hogy mennyire lehetett volna ezt elkerülni, illetve hogy mit tanulhatnak ebből a fejlesztők más franchise-oknál.

Érdekes párhuzamok jelennek meg például a Tomb Raider játékkal is, rávilágítva arra, milyen inspirációk és félreértések keveredtek ebben az időszakban. A nehézségeken túl arra is kitér, milyen pillanatokban lehet mégis élvezetes a 3D Prince of Persia, különösen a platformszakaszok során.

Végül több más, 2D-ből 3D-be félresiklott játék kerül megemlítésre, hogy szélesebb kontextusba helyezze a Prince of Persia 3D jelenségét, és rávilágítson arra, hogy nem minden recept működik más dimenzióban is.