Egy videojáték nem csupán a sikerről, hanem a hibázásról és a kudarcokról is szól – de vajon miért van szükségünk ezekre? A bemutatott téma mélyebben megvizsgálja azt a bonyolult viszonyt, ahogyan a játékosok viszonyulnak az elbukáshoz és annak következményeihez.
A különböző játékműfajok eltérő módon kezelik a kudarcot: míg egyesek a kemény büntetésekkel tartanak egyensúlyt, mások újra és újra lehetőséget adnak a próbálkozásra. A videó példaként hozza fel az olyan alkotásokat, mint a Hollow Knight: Silksong és az Elden Ring, amelyek egyedi módon közelítik meg a nehézségeket és a visszatérés lehetőségét a hibázás után.
Érdekes vitákat idéz elő a runback – azaz a kudarc utáni újraindítás, visszajutás a kihíváshoz vezető úton –, amelyet sokan kedvelnek, míg másokat gyorsan frusztrálttá tesz. Ez a mechanika meghatározza, hogy a játékos mennyire érzi tiszteltnek a saját idejét a játék során.
Szó esik a roguelite műfaj sikeréről is, ahol a folyamatos bukás metaprogresszióval párosulva motiválja a játékost, és minden kudarc új lehetőséget nyit meg a fejlődéshez. Az is felmerül, mennyire elégedettek a játékosok a döntéseik következményeivel, és hogy vajon valóban szeretik-e, ha választásaiknak valódi súlya van.
A szerző kitér az időkorlát és a tartós következmények kérdésére is, amely sokaknál félelmet és óvatosságot vált ki. Mindemellett szóba kerül, hogy az egyesek által hőn áhított, mások által gyűlölt játékelemek, például a folyamatos kudarc spirálja vagy az elkerülhetetlen végzet érzete, hogyan befolyásolják a játékos tapasztalatát.
