Az univerzum láthatatlan titkai régóta izgatják a csillagászokat, különösen az a tény, hogy a világegyetemben jóval kevesebb „látható” anyag található, mint amit a legjobb kozmológiai modellek előre jeleznek. Számos kutatás próbálja kideríteni, hová tűnt az univerzum hiányzó anyaga – amely nem tévesztendő össze a sötét anyaggal vagy a sötét energiával.
Izgalmas áttörést jelentett, amikor csillagászok végre közvetlen képeket készítettek hatalmas forró, gáznemű filamentumokról, amelyek akár 23 millió fényévnyi távolságban húzódnak galaxishalmazok között. Ez egy döbbenetes, pókhálószerű struktúra, amelyet kozmikus hálónak (cosmic web) neveztek el, és amely a legújabb mérések alapján nemcsak a sötét anyag túlnyomó részét, de a régóta keresett, látható „hiányzó” tömeg jelentős részét is tartalmazhatja.
A videóban szó esik arról, hogyan sikerült a tudósoknak az európai és japán röntgenűrtávcsövek (mint a Suzaku és az XMM-Newton) segítségével izolálni és leképezni ezeket a forró plazmával teli filamentumokat, valamint arról, hogy a Muse műszerrel már háromdimenziós térképek is készültek ezekről a struktúrákról. Részleteket hallhatunk az új kutatási módszerekről és arról, hogyan illeszkednek ezek az adatok a Lambda-CDM kozmológiai modellbe.
Felmerül a kérdés: tényleg sikerült bebizonyítani, hogy ezek a filamentumok alkotják a világegyetem csontvázát? Vajon valóban ezekben rejtőzik a hiányzó fényes, azaz barionos anyag? És hogyan segíthet az Euclid űrtávcső abban, hogy végleg tisztázzuk az univerzum szerkezetét és múltját?
