Ebben az epizódban négy frissen megjelent videojáték grafikáját, felhasználói felületeit (UI/UX) és vizuális kifejezőeszközeit veszi górcső alá a szerző. Az előadás rávilágít arra, hogy mennyire fontos a vizuális koherencia, a menük és animációk hatékonysága, illetve a betűtípusok, színek és dizájnmotívumok gondos kiválasztása egy játékélményben.
Külön kiemeli a Persona 5 és utódja, a Metaphor: ReFantazio példáit, bemutatva, hogyan lehet egy művészeti irányzatot továbbvinni és megújítani, miközben a tradicionális és modern elemek vegyítése egészen egyedi világot teremt. Felmerül a kérdés: hogyan követhetjük egy ikonikus játék vizuális örökségét anélkül, hogy önismétlővé válnánk?
Érdekes párhuzamot von az Echoes of Wisdom és a Tears of the Kingdom menüszerkezetei között is, felhívva a figyelmet arra, hogy a régi mechanikák nem mindig működnek jól új kontextusban, különösen, ha a játékmenet és a funkcionalitás elvárásai teljesen átalakulnak. Ezek a példák arra késztetnek, hogy elgondolkodjunk, mikor válik egy örökölt felhasználói felület inkább hátránnyá, mint előnnyé.
A Chants of Sennaar példáján keresztül betekintést nyerünk abba, hogy egy játék hogyan képes szinte teljesen szerves módon integrálni a puzzle- és nyelvfejtős mechanikákat, valamint bemutatja, milyen elképesztő munka a saját nyelvi rendszerek és világok megalkotása.
Végül a Lorelei and the Laser Eyes játék kapcsán felmerülő vezérlési és menünavigációs megoldások gondolkodtatnak el arról, hogy a túlzott egyszerűsítés mikor válik hátráltató tényezővé, és mennyire fontos a játékos szempontjait előtérbe helyezni a kezelőfelület tervezésekor.
