A Mars és a Föld évmilliárdok óta folyamatosan cserélnek anyagot, így nem meglepő felvetés, hogy akár földi mikrobák is eljuthattak a vörös bolygóra. A Mars múltjának vizes időszakai tovább táplálják a reményt, hogy valaha életre alkalmas volt a felszíne – de közvetlen bizonyítékot még nem sikerült szerezni.
Az 1970-es években a Viking 1 és 2 szondák landolása mérföldkövet jelentett a kutatásban. Mindkét Viking lander számos kísérletet végzett, melyek közül több is az élet kimutatására fókuszált. Ezek a mérések azonban egymásnak ellentmondó eredményeket hoztak, különösen egy speciális jelenség körül bontakozott ki tudományos vita: a radioaktív gázok kibocsátásának értelmezése biológiai vagy kémiai eredetre vezethető-e vissza?
A különböző kísérletek – mint a gázcsere, a pirolitikus felszabadulás és a jelölt kibocsátás – eltérő eredményekhez vezettek. Míg az első kettő inkább kémiai magyarázatot kapott, a harmadik, a labeled release kísérlet eredményei máig megmagyarázatlanok maradtak. Ez az eredmény a mai napig nincs kizárva, és több kutató szerint akár biológiai aktivitást is jelenthet.
Az azóta a Marsra küldött leszállók, köztük a Curiosity és a Perseverance rover, új szempontokat tártak fel: felfedezték organikus molekulák jelenlétét és víz korábbi jelenlétének nyomait, de még mindig nincsenek egyértelmű válaszok arra, hogy valóban felfedeztünk-e életet a Marson. A kutatásokat tovább bonyolította a laboratóriumi mintavételek és a földi visszahozatal terve, és ezek finanszírozása, valamint az a dilemma, hogy a jövőbeni marsi kutatások már valószínűleg nem lesznek teljesen szennyeződésektől mentesek.
