Az első bekezdésben a klasszikus Virtua Fighter szerepét vizsgáljuk a verekedős játékok fejlődésében: a poligon grafika áttörése és a valósághű karaktermozgások forradalmasították a műfajt az 1990-es évek elején.
Különféle, 1993-ban megjelent játékokkal összehasonlítva érzékletesen látszik, mennyire törekedett a Sega a realizmusra. Az alkotás, melynek vezetője Yu Suzuki volt, komoly technológiai újdonságokat vezetett be, például a fizika kezelését és az egyedi karakteranimációkat.
A videó betekintést enged a különböző otthoni platformokra készült átiratok világába: szóba kerül többek között a Sega Saturn gyakran kritizált portja, a PlayStation 2-re készült 10th Anniversary Edition, a PC-s változatok, a Sega 32X kiadás, valamint a Tiger R-Zone kézi konzol változata. Érdekes kérdésként merül fel, hogyan változik meg a játékélmény és a grafika különböző platformokon, illetve hogy az adott hardver mennyire tudja visszaadni az eredeti élményt.
A portokkal kapcsolatos problémák is előkerülnek: bugok, teljesítménybeli különbségek, grafikai kompromisszumok, régióspecifikus eltérések, valamint az, hogy néhol modernizálták, máshol demakékként, gyengített verzióban találkozhatunk a játék klasszikusával.
Végül a videó arra ösztönzi a nézőt, hogy gondolkodjon el: valóban létezik-e „tökéletes” otthoni Virtua Fighter, illetve melyik variáció adja vissza legjobban a legendás arcade-verzió szellemét.
