Mi történik, amikor az üres tér, a vákuum, amely a legtöbbünk fejében teljes semmiségként él, valójában fizikai tulajdonságokat mutat? A videó betekintést enged egy nemrégiben fizikailag igazolt, rendkívül furcsa jelenségbe, amelyet az űr távoli régióinak megfigyelésével sikerült feltárni, ráadásul az erősen mágneses csillagok, az úgynevezett magnetárok közvetlen közelében.
Központi témája, hogy extrém mágneses mezők – amelyeket csakis az univerzum legerősebb mágnesesei, a magnetárok képesek produkálni – miként képesek a kvantumvákuum strukturálására, tulajdonképpen „kristállyá” formálva azt, ami hajlítja és kettéválasztja a fényt, sőt, viselkedésében megszólalásig hasonlít a megszokott kristályokra. Ez a vákuum-birefringencia azoknál az extrém körülményeknél jelenik meg, ahol a kvantumelektrodinamika (QED) szerint a látszólag üres tér is aktív résztvevővé válik.
Felvetődik a kérdés: ha a vákuum sem üres, hogyan lehet, hogy eddig nem érzékeltük ezt a hatást? Milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy a helyenként nullának tűnő űr fizikai médiumként viselkedjen? A válasz a szubatomi világban keresendő, ahol virtuális részecskék folyamatosan keletkeznek és szűnnek meg. Extrém mágneses környezetben ezek az elemi elemek kollektíven, rendezett módon működnek közre, így az űr optikai tulajdonságai drámaian megváltoznak, amit immár mérésekkel is sikerült alátámasztani.
Mindezt részletesen magyarázza el a videó, kiemelve a NASA és más szervezetek közös méréseit, a szükséges technikai bravúrokat, valamint azt, hogy milyen messzemenő következményei lehetnek annak, ha a „semmiről” kiderül: tulajdonképpen mégis „valami”.
