1915 nyarán a Balkán-félszigeten egyre fokozódtak a feszültségek, miközben a nagyhatalmak igyekeztek szövetségeseik körét bővíteni. A környező országok – Bulgária, Görögország és Románia – semlegesek maradtak, de mindegyikük területi hasznot remélt a konfliktusból.
A régióban zajló diplomáciai egyeztetések középpontjában az állt, hogy vajon melyik oldal képes maga mellé állítani Bulgáriát, amely jelentős hadierővel bírt. Az egyezkedések és viszályok közben a nagyhatalmi érdekek, nemzeti ambíciók, valamint személyes ellentétek egyaránt fontos szerepet játszottak.
Az események során óriási katonai erők mozdultak meg, miközben a szerb hadsereg kétségbeesett védekezésre és végül visszavonulásra kényszerült. A civil lakosság szenvedése, a harcok okozta éhínség, járványok és a menekültek drámája mind komoly humanitárius válsággá formálták a hadjáratot.
A hadvezetés és a politikai döntéshozók döntései során kiéleződtek a stratégiai dilemmák: vajon időben érkezik-e a szövetséges segítség, vagy túl későn avatkoznak be a balkáni fronton? Mennyire elegendő a katonai erőfeszítés, és hogyan befolyásolja az egész európai háború menetét az itteni eseménysor?
