Eritrea a világ egyik legelzártabb és legrejtélyesebb országaként jelenik meg, ahol sem független sajtó, sem ATM-ek, sem internet nem található, és ahová nagyon ritkán lépnek be külföldiek, főleg a fővároson kívül. A film betekintést ad abba, hogy egy idegen hogyan utazhat vidéken, külön engedélyek és kijelölt sofőr mellett, miközben megismerkedünk a helyi közösségek, például Massawa történelmi városának életével.
Az út során a néző átkel Eritrea különböző éghajlati övezetein egészen a Vörös-tenger partjáig, Massawa városába, ahol a háborús pusztítás nyomai máig láthatók, és a díszes, olasz és oszmán stílusú épületek mellett romok is állnak. A történelmi múltból felbukkan a keresztény–muzulmán együttélés, valamint az, hogy az iszlám vallás első afrikai terjedési helyszíne is Massawa volt.
A vidéki falvakban az alkotók találkoznak a Blin törzzsel, ahol különböző vallású családok harmonikusan élnek egymás mellett, és betekintést nyernek hagyományos életmódjukba, például a helyi kávészertartásba. A hétköznapi beszélgetésekből kiderül, hogy az ország lakosságszáma bizonytalan, mivel régóta nem volt népszámlálás.
Eritrea infrastruktúráját, valamint a gazdaság és társadalom sajátosságait bemutatva a film rávilágít arra, hogyan alkalmazkodnak a helyiek az áramkimaradásokhoz napelemekkel vagy generátorokkal, és hogyan tartják a kapcsolatot a világgal műholdas tévéken keresztül – mindez egy olyan országban, ahol a hivatalos kommunikációt szigorúan ellenőrzik.
Külön érdekességet jelentenek az Európára emlékeztető városképek, a háborús temetők, valamint a mindennapi élet apró részletei, mint például az Asmara gin, a helyi sör és a hagyományos fogások. A film során végig ott lebeg a kérdés: miért maradtak az ország egyes részei, például Massawa, a háború óta változatlan állapotban?
