A Tepito nevű negyed Mexikóváros szívében hírhedten veszélyesnek számít, még a helyiek is gyakran elkerülik. A kartellek befolyása, a fekete piacok jelenléte, valamint a lopott áruk, drogok és fegyverek kereskedelme adja a környék rossz hírnevét. Egyesek soha nem is látogatnak el ide, mert a pletykák szerint aki bemegy, nem biztos, hogy épségben kijön.
Az alkotók helyi kapcsolatokkal igyekeznek feltérképezni Tepito valódi arcát. Találkoznak helyi vezéralakokkal, akik saját történeteiken keresztül mutatják be a mindennapokat. Megismerkednek olyan lakókkal, akik egész életüket ebben a negyedben töltötték, és betekintést nyújtanak a sajátos közösségi élet, hagyományok és túlélési stratégiák világába.
Különleges hangsúlyt kap Tepito bokszkultúrája és az ottani machismo, vagyis a férfiasság eszménye. Az utca keménysége, a túlélésért való küzdelem, és az ezekhez kapcsolódó büszkeség formálja a közösség karakterét. Mindemellett a vallás és a halálhoz való viszony is szembetűnő: szentélyek, babák, megemlékezések jelennek meg a mindennapokban.
Az anyagi nehézségek, a szegénység, valamint a társadalmi kirekesztettség is hangsúlyos. A helyszíni élmények során megmutatkozik, milyen az élet a szűkös lakásokban, improvizált otthonokban, ahol a túlélés kreativitást és összetartozást igényel.
Felmerül az a kérdés is, hogy mennyire jogosak a kívülről érkező előítéletek Tepitóval szemben, és valóban olyan félelmetes-e ez a közeg, ahogyan azt sokan gondolják. Ezzel párhuzamosan megelevenednek a közösség tagjai közti szolidaritás, büszkeség és a vendégszeretet példái is.
