Az emberiség történetének nagy részében a Föld volt a civilizációk alapja, a háborúk tétje és a társadalmi fejlődés mozgatórugója. Felmerül azonban a kérdés: mi lenne, ha a következő nagy „szigetek” már nem a bolygónkon, hanem a világűrben, ember alkotta óriási szerkezetekben épülnének fel?
A koncepció gyökerei az 1970-es évekig, Gerard K. O’Neill elképzeléséig nyúlnak vissza, aki az O’Neill-cilindert az emberiség jövőbeli otthonának szánta. Ez a hatalmas, forgó űrkolónia nemcsak bolygóközi megállónak, hanem önálló civilizációk színterének is készült, ahol a gravitációt centrifugális erő adja, az éghajlatot és a napfényt mesterségesen szabályozzák, és akár milliós lakosság is elférne benne.
A nézők betekintést nyerhetnek abba, hogyan alakítanák át ezek az űrházak a földtulajdonlás, a kormányzás és a terjeszkedés fogalmát. A szerkezetek saját mozgathatóságuk révén a konfliktusok új megoldását kínálják, hiszen, ha egy közösség függetlenedni szeretne, akár fizikailag is távolabb helyezheti otthonát a többiektől.
A műsor részletezi a műszaki és anyagi kihívásokat, a sugárzás elleni védelmet és a korabeli tervezési megfontolásokat. Felveti a jövő kiterjesztett lehetőségeit is: a különböző típusú űrházak (például McKendree Cylinder, Topopolis, Ringworld), a mezőgazdaság és az ökoszisztémák helyet kapása, valamint azt, hogy ezek az óriáskolóniák hogyan szolgálhatnának akár csillagközi űrhajóként is.
Izgalmas filozófiai és társadalmi kérdések is szóba kerülnek: vajon önfenntartó lesz-e a jövő civilizációja? Hogyan hat a technológia, az automatizáció vagy a mesterséges intelligencia az emberi élet szükségességére? Milyenek lesznek ezek a közösségek, és miként változik az emberi tapasztalat, ha már nem bolygóhoz, hanem mesterséges szigetekhez kötjük életünket?
