Az űrgyarmatosítás sokszor diadalittas, egyirányú haladásként él a képzeletünkben, ahol a telepesek új világokat hódítanak meg végérvényesen. Ám a történelmi példa azt mutatja, hogy még a Földön is civilizációk emelkednek fel és buknak el, lakott területek válnak elhagyatottá, miközben a természet visszafoglalja az ember által alakított tájakat.
A videó felveti a kérdést: mi történik egy gondosan felépített űrkolóniával, ha az emberek elhagyják? Meddig maradnak meg a nyomai, vagy milyen gyorsan tűnhet el minden úgy, hogy a jövő utazói azt sem sejtik, valaha emberek éltek ott? A tudományos-fantasztikus irodalom – példaként Asimov Alapítvány-sorozata és Frank Herbert Dűne-regényei – régóta foglalkozik az efféle ciklusokkal, illetve a terraformálás törékeny eredményeivel és kockázataival.
Az űrkolóniák lényege, hogy összetett technológiai, ökológiai és társadalmi rendszerek finom egyensúlyát igénylik. A Földhöz képest bármilyen eltérés – például rövidebb napok, eltérő gravitáció vagy szokatlan kémiai összetétel – hosszabb távon rejtett veszélyeket hordoz. Egy „transzplantált” földi ökoszisztéma néha egészen váratlanul, gyorsan és végérvényesen omolhat össze.
A különféle példák – például a Caliga 4 oxigénhiányos végzete vagy a politikai megosztottság következtében hanyatló Proxima B – azt mutatják, milyen sokféle okból juthat el egy gyarmat a bukás szélére. A kiszolgáltatottság akár természeti, akár társadalmi, akár gazdasági oldalról indul, a rendszerbe épített függőségek láncreakciót indíthatnak.
A film továbbá azt kutatja, milyen gyakori lehet az elhagyott kolóniák jelensége egy galaktikus civilizáció kontextusában. Egyes helyszínek generációkon át pusztulnak, míg mások akár régészeti vagy mitológiai jelentőségű örökségekké válnak. Felmerül az is, hogy lehetséges-e és érdemes-e újjáéleszteni a leromlott gyarmati világokat, és hogy a környező űrrendszerek miként hathatnak a helyi örökségre és további lehetőségekre.
