A film középpontjában az üres szoba, mint kulturális és filozófiai szimbólum áll: számos történeten, filmes és irodalmi példán keresztül vizsgálja, mit jelent az izoláció a modern és a jövőbeli ember számára.
Az elemzés sorra veszi a The Twilight Zone első epizódját, ahol a főhős egy üres városban bolyong, hogy végül kiderüljön: mindez egy társasághiánnyal járó űrutazási teszt része volt. A videó párhuzamot von a Death Stranding videojáték izolációs motívumaival, ahol az emberi kapcsolatok fontossága és veszélyessége egyaránt hangsúlyos kérdés – az üresség vagy a magány összefonódik az összeomló társadalommal.
A narratíva további rétegeiben megidézi Ray Bradbury A Puszta (The Veldt) című novelláját és olyan sci-fi toposzokat, mint a Star Trek holofedélzet vagy a mesterséges természetet szimuláló helyiségek, amelyek egyszerre kínálnak menedéket és rímelnek a bezártságra. Beemeli Bo Burnham Inside című alkotását is, amely a járványidőszak bezártságát művészi formában jeleníti meg, továbbgondolva, hogy vajon a szoba elhagyása tényleg lehetséges-e még a való világban.
A videó végigkíséri a nézőt azon a kérdésen: tényleg kielégíthetők-e az emberi vágyak és kapcsolódási igények technológiai közvetítéssel, vagy éppen a szobák által esztétizált világ vezet el a vágyak, álmok kiüresedéséhez. Végül azt vizsgálja, hogy a túlzott biztonság, elszigeteltség vagy komfortérzet miként fordul át mentális és kulturális veszteségbe, ahol a szoba – bármilyen fejlett vagy kényelmes is – végül magába zárja az embert.
