Az európai-török kapcsolatok alakulása az elmúlt években jelentős változásokon ment keresztül. Sokáig Törökországot inkább problémás partnerként kezelték Európában, főként az EU-csatlakozási folyamat elakadása, a görög-török viták, valamint az autoriter politikai irányvonalak miatt.
Újabb külső és belső tényezők azonban átrendezték az erőviszonyokat. Az orosz-ukrán háború és az európai energiabiztonság megerősítése, illetve Donald Trump amerikai politikai visszatérése arra késztette az európai vezetőket, hogy átértékeljék kapcsolataikat Törökországgal, különös tekintettel annak stratégiai jelentőségére a védelem és energetikai együttműködés terén.
Törökország földrajzi elhelyezkedése, katonai kapacitása és védelmi iparának gyors fejlődése egyre vonzóbbá tette az országot az európai partnerek számára. Kiemelt szerepet kapott a hadiipari export, az energiaellátás diverzifikálása, valamint a NATO-n belüli együttműködés erősítése.
Mégis, miközben Európa a közös érdekek mentén közelebb kerül Ankarához, komoly dilemmát jelent az emberi jogok és a demokrácia helyzete Törökországban. A politika színterén egyre látványosabbak a jogi eljárások, letartóztatások és az ellenzék háttérbe szorítása, amelyeket az európai vezetők látszólag háttérbe szorítanak a közös stratégiai célok érdekében.
Felvetődik a kérdés: milyen tartós és kiegyensúlyozott lehet ez az újfajta együttműködés azokban a kulcsterületeken, mint a védelem, az energia, vagy a külpolitika, miközben továbbra is jelen vannak a régi ellentétek és az alapvető politikai különbségek?
