Plútó és holdja, a Charon, a Naprendszer legtávolabbi határán fekszenek, és az utóbbi években egészen váratlan dolgokat sikerült felfedezni velük kapcsolatban. A New Horizons űrszonda képei megmutatták, hogy Plútó messze nem egy élettelen jéggolyó: aktív geológiai folyamatokat, vékony atmoszférát és különleges felszíni formációkat is rejt.
A James Webb űrteleszkóp és földi megfigyelések újabb érdekességeket tártak fel: Plútó klímáját például nem a gázok uralják, hanem apró szerves részecskékből álló ködhuzatok, amelyek képesek hatékonyan eltávolítani a hőt és hűteni a bolygót. Ez a „köd-klíma” nagyon eltér a Föld, a Mars vagy a Vénusz légkörétől – és akár más világokra is igaz lehet.
A felszínen gigantikus, pengeszerű jégképződmények, úgynevezett penitentesek tornyosulnak, amelyek közül néhány akár egy százemeletes felhőkarcoló méretét is elérheti. Ezek kialakulásának folyamata a Földről ismert kicsiben, ám Plútón sokkal drasztikusabb.
Plútó atmoszférájával drámai események történnek: a mérések szerint az utóbbi években rohamosan összeomlik, mivel a gázok kicsapódnak, és a felszínre hullanak. Ez azt jelenti, hogy akár néhány évtizeden belül teljesen elveszítheti légkörét.
A felszíni és belső aktivitás, például a kriovulkanizmus, lehetséges belső óceánok és a Charon hold különös tulajdonságai is számos kérdést vetnek fel a kialakulásról, összetételről és Plútó összetettségéről. Továbbá az is felvetődik, hogy a múltban a Föld is lehetett hasonlóan köddel borított, ami az élet eredetének vizsgálatában fontos lehet.
