A PS Portland, a 19. század végének egyik luxushajója, lenyűgözte utasait elegáns mahagóni bútorzatával és kényelmes kabinjaival, és akár 700 fő szállítására is alkalmas volt a Boston és Portland közötti úton.
1898 novemberében egy pusztító vihar a tenger mélyére süllyesztette a hajót, amely során mindenki életét vesztette a fedélzeten. Az eset évtizedekre meghatározta Cape Cod és Massachusetts Bay tengerészeti történelmét, és a hajóroncs egyfajta időkapuként szolgál napjainkig is.
Azóta a maradványokat kutatók vizsgálják: milyen hatást gyakorol egy hajóroncs az óceáni ökoszisztémára? Hogyan alakul át egy fa- vagy egy fémből készült hajó szerkezete az évek során? Vajon mennyi idő alatt nyeli el a tenger egykori közlekedési eszközünket, és milyen élőlények találják meg új otthonukat ezekben a víz alatti romokban?
A kutatók figyelmét különösen a csigák, baktériumok, gombák, valamint nagyobb állatok, például halak és szivacsok fejlődése köti le a roncsok körül. De milyen ökológiai előnyöket vagy veszélyeket hordozhat egy hajóroncs a környezet számára, és képesek-e ezek valódi biodiverzitási központokká alakulni – akár új, invazív fajokat is terjesztve?
