A szimulációs játékok különös vonzerejét az adja, hogy hétköznapi, sokszor monoton tevékenységek – legyen szó papírmunkáról, autójavításról vagy éppen takarításról – izgalmas, önként vállalt kihívássá válnak bennük. Ezek a játékok gyakran olyan feladatokat, munkákat dolgoznak fel, amelyektől a valóságban az emberek legtöbbször menekülnének, ám a virtuális térben szívesen vállalkoznak rájuk.
Az idei évben húsz új vagy közelgő szimulátor játékról esik szó, amelyek mindegyike valós életből vett szituációt modellez, sokszor egészen szokatlan módokon. Az autószereléstől, várostervezéstől kezdve, az antik hamisításon és vadászatokon át a tűzoltásig rendkívül széles a paletta – miközben például az arany- és szénbányászat, vagy a farmfelújítás is fókuszba kerül.
Több játék a kooperatív és versenyző módokat is beemeli, sőt, egyesekben teljes karrierrendszerek várják a játékosokat vagy hangsúlyosabb a narratív elem, mások pedig a fizikai szimuláció pontosságát és az aprólékos részletességet emelik ki. Vannak, amelyek különleges környezeteket – például vadont, várost vagy űrhajót – helyeznek a középpontba, és ezek működését, karbantartását, fejlesztését teszik játékossá.
Izgalmas kérdéseket vetnek fel ezek a szimulátorok: Hol van a határ játék és munka között? Miért szórakoztató olyan folyamatokba belemerülni, amelyeket a valóságban fárasztónak vagy idegesítőnek érzékelünk? Mitől lesz igazán lebilincselő egy digitális kihívás, és hogyan változtatják meg a játékkészítők a valóságról alkotott elképzeléseinket, hogy újraértékeljük azt?
