A tűszúrásoktól való félelem sokakat érint, pedig az injekciók hatékony módszert jelentenek a gyógyszerek bejuttatására a szervezetbe. Mégis, egyre többen foglalkoznak a kérdéssel: miért nem lehet minden gyógyszert tabletta formájában alkalmazni?
Az inzulin és a GLP-1 agonisták példáján keresztül bemutatjuk, miért okoz kihívást a nagyobb molekulatömegű gyógyszereket „pirula” formájában előállítani. Ezeket az anyagokat a gyomorsav lebontja, mielőtt elérnék a véráramot, ezért indultak az ilyen terápiák injekció formájában.
Kutatók kreatív megoldásokkal próbálják áthidalni ezeket a nehézségeket: megjelennek védőmolekulákkal kombinált tabletták, apró rugós injekciós kapszulák, önállóan „felboruló” gyomorból működő gyógyszerhordozók, sőt, iható formátum is kísérleti stádiumban van. Ezek mellett állatkísérletekből vett példák mutatják, milyen inspirációkat merítenek a természetből, például a teknősök vagy tintahalak mozgásából.
Felmerül az a kérdés is, hogyan lehetne célzottan, a kívánt szervhez juttatni a tabletta gyógyszert a testben, illetve hogy mennyire lehet megbízható és biztonságos az új technológiák alkalmazása embereknél. Az út hosszú, de a tű nélküli gyógyszerbevitel mind több lehetőséget kínál.
