Miközben az univerzum legextrémebb folyamatai fénysebességhez közeli energiájú részecskéket lövellnek szét a kozmikus térben, ezek megfigyelése még mindig óriási kihívás. A mágneses terek elhajlítják a töltött részecskéket, így származási helyük rejtve marad. Most azonban egy különleges részecske, a neutrínó, válik kulccsá: töltés nélkül, az univerzum leggyengébb kölcsönhatásait követve, képesek átszáguldani a teljes Földön anélkül, hogy megállnának.
Az előadás a neutrínócsillagászat izgalmas kérdését járja körül: képesek vagyunk-e észlelni és nyomon követni ezeket az alig elkapható részecskéket? Hogyan vált egy antarktiszi jégmező – a természet által biztosított több milliárd tonnás detektor – kulcsfontosságúvá ebben a kutatásban? Francis Halzen kitartó munkája és az IceCube Neutrínó Obszervatórium felépítése megnyitotta az utat új csillagászati módszerek előtt.
A neutrínók észlelése ráadásul nemcsak az asztrofizikát segíti. Új utakat keres a részecskefizika határterületein is, például a Glashow-rezonancia vagy az extrém energiájú neutrínók kölcsönhatásainak térképezésével. Az is kiderül, hogy a neutrínók olyan forrásokra világíthatnak rá, amelyek rejtve maradnak minden fényalapú megfigyelés elől, legyen az távoli blazár, fedett fekete lyuk vagy saját galaxisunk energiabombái.
Felmerül a kérdés: milyen titkokat tárhat még fel előttünk az IceCube, és hogyan változhat meg a világegyetemről alkotott képünk, ha immár az anyag legrejtettebb hírnökeivé váló részecskéket is képesek vagyunk követni?
