Az utóbbi hónapokban számos új és meglepő felfedezés történt a sötét anyaggal kapcsolatban. Friss kísérleti eredmények érkeztek Észak-Dakotából, ahol szokatlan villanásokat észleltek a világ legérzékenyebb sötét anyag detektorában, felvetve a kérdést: most tényleg sikerült először közvetlenül sötét anyag részecskét detektálni, vagy csak egy szokatlan véletlenszerű eseményről van szó?
Közben olyan csillagászati anomáliák kerültek felszínre, amelyek folyamatosan átírják az univerzumról alkotott képünket. Megfigyeltek olyan ultra-diffúz galaxisokat, amelyek szinte teljesen mentesek a sötét anyagtól, mások viszont szinte csak abból épülnek fel, például a Dragonfly 44 vagy a CG2. Felmerül a kérdés: miként jöhetnek létre ezek a „sötét galaxisok” és milyen folyamatok különböztetik meg ezeket a normál galaxisoktól?
Nemcsak galaxisokban, hanem közvetlenül a Tejútrendszerben is kimutattak sötét anyagból álló „alhalókat” pulzárok mérésével, valamint gammasugárzás-kimutatások is támogathatják a sötét anyag részecskehipotéziseket – de a jelek értelmezése továbbra is vitatott. Új technológiák, például monokristályos cukor, sőt, a Föld mágneses mezejének elemzése is új lehetőségeket nyit a keresésben és a kimutatásban.
Az elmúlt időszak sokféle elméleti modellt vetett fel: szó esik önmagával kölcsönható sötét anyagról, ulrakönnyű részecskékről (axionok, dark photonok), valamint különböző megfigyelések vetik fel a galaxisok fejlődésének új értelmezését. Új, eddig szokatlan magyarázatot adhat a sötét anyag eloszlására a Tejútrendszert övező „pancake”-szerű, nem gömb alakú szerkezet is.
Mindezek a fejlemények fontos kérdéseket vetnek fel arról, miként lehet felismerni a sötét anyag valódi természetét, milyen részecskék lehetnek felelősek az univerzum rejtélyes összetartó erejéért, illetve hogyan lehet kizárni az alternatív elméleteket. A következő hónapok, évek sok tekintetben döntőek lehetnek: vajon közelebb jutunk-e végső válaszhoz, vagy újabb titkokat tárnak fel a csillagászati és részecskefizikai megfigyelések?
