Az utóbbi időszakban a James Webb űrtávcső több olyan objektumot is észlelt, amelyeket elsőre extrém távoli, rekorddöntő galaxisoknak hittek – néhányuk vöröseltolódása meghaladta a 30-at is. Ezek a felfedezések komoly kérdéseket vetettek fel a világegyetem korai fejlődésével kapcsolatban, hiszen ilyen gyors galaxisformálódás ellentmondani látszik a jelenlegi kozmológiai elméleteknek.
A kutatók azonban idővel észrevették, hogy ezek az objektumok furcsán viselkednek: például az egyik legismertebb, a Capo, helyzete kicsit elmozdult néhány év alatt, ami szokatlan lenne egy távoli galaxis esetén. Több tanulmány kombinációjával sikerült kimutatni, hogy ezek közül több is valójában a Tejútrendszerben található barna törpe.
A barna törpék vizsgálata sosem volt egyszerű, mivel nagyon halványak és nehezen észlelhetőek. Most viszont az új távcsöves adatok lehetővé tették, hogy megkülönböztessék őket a távoli galaxisoktól, különösen, ha több időpillanatot ábrázoló képeket hasonlítanak össze.
Az is kiderült, hogy a barna törpék légköri sajátosságai, például a metán és vízpára, az infravörös tartományban különleges fényelnyelési jeleket okoznak. Ezek „megtévesztik” a legtávolabbi galaxisok színképét, és így a számítógépes keresőalgoritmusok is összekeverhetik őket.
Ezek a tévesztések azonban hozzájárulnak, hogy a csillagászatban új módszerek szülessenek a távoli objektumok felismerésére, és hogy új fényt derítsenek a barna törpék elterjedtségére is. Izgalmas kérdés, mennyi ilyen „álgalaxist” fedezhetünk még fel, s mire tanítanak minket ezek az űrbéli tévedések.









