Az EU és Kanada kapcsolata új irányt vett, amikor a korábbi szoros együttműködés mellett hirtelen előtérbe került a két fél közötti függetlenedés az Egyesült Államoktól. A témát Donald Trump külpolitikai lépései és a „middle power” országok szorosabb együttműködésének szükségessége indította el, melyről Mark Carney Davosban elmondott beszédében is szó esett.
Az új típusú partnerség ötletét Ursula von der Leyen jelentette be, miszerint Kanada az EU első társult tagja lehetne. Ezt azonban megelőzte a tagállami felháborodás és némi bizonytalanság, mivel a tartalmi kérdések nem előzték meg a címkét. A csúcstalálkozó központi kérdése, hogy valójában mit jelent ez az új szövetség, valamint miképp befolyásolhatják az amerikai és kínai érdekek a két fél közeledését.
Gazdasági téren jelentős előrelépésként egy digitális kereskedelmi megállapodást helyeztek kilátásba, valamint megállapodtak az európai beruházások könnyítéséről a kanadai ásványi anyagok szektorban. Mindkét oldal saját iparát szeretné védeni, de a szabályozási akadályok – például élelmiszer-, alkohol- vagy erdőgazdálkodási kérdések – továbbra is kihívást jelentenek a felek számára.
A biztonságpolitikai együttműködés is hangsúlyosabbá vált, különös tekintettel a sarkvidéki biztonságra és Ukrajna támogatására. Ezen felül a fiatalok, tudósok, képzett munkaerő mobilitásának bővítése is napirendre került, továbbá jelentős lépés a szakmai képesítések kölcsönös elismerésének szándéka.
Bár sok területen csak a tárgyalások elindításáról döntöttek, világos, hogy Kanada és az EU hosszú távon mind politikai, mind gazdasági szempontból szorosabbra szeretné fűzni kapcsolatait — még ha számos vitás pont tisztázása a jövőre marad is.
