A Hubble-feszültség nevű probléma már évek óta borzolja a csillagászati világ kedélyeit. Két eltérő módszerrel mérik az univerzum tágulásának ütemét, és ezek érdemben eltérő eredményeket adnak: az egyik a közeli szupernóvák, a másik pedig a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás alapján számítja ugyanezt a mennyiséget.
Az évek során a kutatók egyre kevésbé hibáztatják az eszközöket és a mérési módszereket, így más magyarázatokat is keresnek. Egyes tudósok szerint a sötét energia valójában nem állandó, hanem dinamikus lehet, míg mások szerint a teljes szupernóva-adatbázist kellene átgondolni.
Felmerült azonban egy új elmélet, amely szerint korábban alábecsülték a mágneses terek jelentőségét az univerzum kezdeti szakaszaiban. Ennek hátterében az áll, hogy mágneses mezők már a világ keletkezésekor jelen lehettek, és ezek befolyásolhatták, mikor válhatott szabaddá a fény a forró plazma állapotból.
Az elképzelés szerint az ősi mágneses terek lehetővé tették, hogy a fény hamarabb elmeneküljön, így a mikrohullámú háttérből származó adatok alapján számolt Hubble-állandó magasabb lehet, mint korábban gondolták. Ez akár összhangba hozhatná a különböző mérési módszereket, és választ adhatna arra is, hogy miért látunk mágneses mezőket galaxisokban, amelyeket eddig nem tudtunk megmagyarázni.
A felvetés sok új kérdést vet fel az univerzum keletkezéséről, a mágnesség szerepéről és az asztrofizikai folyamatok rejtélyeiről, ugyanakkor a kutatók is hangsúlyozzák, hogy ez még csak egy lehetséges magyarázat, amely további vizsgálatokat igényel.
