2010 decemberében Tunéziában egy utcai árus kétségbeesett tiltakozása indította el a jázminos forradalmat, amely országszerte és az arab világban is változásokat ígért. A társadalom hamar fellázadt a rendőri erőszak, a korrupció és a tömeges munkanélküliség ellen.
Kezdetben úgy tűnt, Tunézia igazi sikertörténetté válhat a demokrácia felé vezető úton. A diktatúra 2011-es megdöntése után viszonylag békés átmenet indult, egy új alkotmány biztosította a szabadságjogokat és a hatalmi ágak elválasztását. Ennek ellenére a politikai rendszer gyorsan polarizálódott, és folyamatos küzdelem robbant ki a világi és az iszlamista szárnyak között, amelyet gyakori utcai tüntetések és politikai gyilkosságok is fokoztak.
Egy kívülálló professzor, Kais Saied fokozatosan a nép reménységévé vált. Karizmatikusnak és megvesztegethetetlennek mutatkozott, és egyfajta hangadó lett a csalódott tömegek számára, akik kiábrándultak a pártok harcából és a korrupcióból. A videó bemutatja, milyen kommunikációs stratégiákkal sikerült tömeges támogatottságot szereznie, és hogyan vált a parlamenti káosz közepette meghatározó szereplővé.
A járvány és a gazdasági válság tovább mélyítették az elégedetlenséget; az elit iránt érzett bizalom végképp megrendült, sokan már egy erőskezű vezetőt vártak vissza, aki rendet teremthet. A film kérdéseket vet fel a jogállamiság sérüléséről, a szólás- és sajtószabadság korlátozásáról, és a rendszer egyre autokratikusabb működéséről, miközben a nyugati hatalmak, illetve a nemzetközi szervezetek, mint az EU és az IMF, saját érdekeik mentén lavíroznak.
Vajon hogyan változtatta meg Kais Saied hatalomra jutása a demokratikus ígéreteket? Milyen stratégiákat használnak a politikai ellenfelek elhallgattatására, és hogyan viszonyul mindehhez a tuniszi társadalom? Mi a szerepe a nemzetközi közösségnek ebben a folyamatban, amikor az emberi jogok gyakran háttérbe szorulnak?
