Donald Trump pekingi látogatása újabb fordulatot vett, amikor az iráni háború árnyékot vetett a külpolitikai csúcstalálkozóra. Bár eredetileg a gazdasági kérdésekről és a kereskedelmi vitákról szólt volna az amerikai–kínai egyeztetés, az iráni válság tematizálja a csúcstalálkozót.
Az Egyesült Államok és Kína közötti erősödő kereskedelmi feszültségek, valamint Tajvan helyzete továbbra is fontos témák, mégis most az iráni tűzszünet ingatagsága és a Hormuzi-szoros zárlata emeli a tétet. A felek közötti törékeny megállapodások újra veszélybe kerültek, miközben Trump elnök nem titkolja: az iráni helyzet dinamikája befolyásolja a kínai tárgyalások légkörét.
Különös figyelem irányul Kína szerepére: mennyire hajlandó közvetítőként fellépni Irán irányába, és milyen mértékben érvényesítheti befolyását a régióban? A háttérben közben folyamatosak a kínai–iráni diplomáciai egyeztetések; Oroszország, illetve más regionális szereplők is felbukkannak a színpadon. Az amerikai adminisztráció friss szankciókat vet ki kínai cégekre és magánszemélyekre – egyelőre elkerülve a pénzügyi szektor nagyobb egységeit –, ami szintén kérdéseket, új feszültségeket szül.
Felszínre kerül a dilemma is: vajon az Egyesült Államok mennyire megy bele komolyabb gazdasági konfrontációba Kínával, vagy inkább tartani próbálja a fókuszt a kereskedelmi megállapodásokon? Emellett lebeg a kérdés: a külpolitikai válságok közepette elérhető-e valamilyen áttörés a felek között, vagy minden tárgyalást beárnyékol a Közel-Kelet instabilitása?
